Legendás alakok, I. rész: Miklós bá’, a hajszobrász
Bár a rendszerváltás után kisvárosunkban is megszaporodtak a magukat mondernnek valló fodrászatok (értsd: hétfőn is dolgoznak, házhoz mennek, absztinensek), a Kossuth utcán mégis akad egy kis sziget, ahol úgy érezzük, megállt az idő.
Kis házikó, szerény cégér jelzi diszkréten, hogy hiába erőlködik itt a szedett-vetett konkurencia, Tégláson, de férfi fodrászat terén egyértelműen Miklós bá’ az úr. A „szalon” belülről is hamisítatlanul visszaadja a késői 70-es, korai 80-as évek hangulatát. Régi, ütött-kopott eszközök, Kossuth rádió, ezer éves bútorok, nem sokkal fiatalabb újságok a várakozó vendégek számára.
A falon hirdetések, melyekből kiderül, hogy kedvenc fodrászunk házőrzőjének kis kutyái (sic!) születtek és ingyen elvihetők, megtudhatjuk, mely eszközök vásárolhatók meg (vajon hány 20-30 éves olló, hajkefe kelt már el???), valamint az is, hogy Miklós bá’ szívesen szabadulna már néhány sornyi szőlőjétől is.
Kedvenc motívumom a Bajkál-tó, ami a PVC padlón található, mégpedig félkörívben a páciensi szék mögött. Könnyen kitalálható, hogy a Mester szorgos járkálása koptatta így ki a padlót, méghozzá nem kevés idő alatt. Idestova 25 éve járok már ide nyíratkozni, így pontosan nyomon tudtam követni a „tó” kialakulását, melyből lehet következtetni a PVC korára. Takarékosságból csillagos ötös!
Szállóigék, melyek már örökre fennmaradnak
A még mindig népes törzsvendégi kör bizonyára számos jellegzetes mondatot tudna még idézni, nekem hirtelenjében ezek jutnak eszembe:
– „Ahogy szoktuk?” vagy „A szokásosat?” Mint a jó kocsmáros, aki már a kilincs lenyomásának milyenségéből rutinosan tölti a sört és a kis Várdát (figyelem, ez a kombináció téglási hagyomány), Miklós bá’ is tudja már, hogy a kedves vendég nem fog variálni, és a jól bevált frizurát (rövid haj: x forint, félhosszú haj: x+130 forint) szeretné ismét. Nála így szokás.
– „Hagyjunk egy kis pakompartot?” Gyerekkoromban csak néztem bambán, mi is ez a makogás. De utánanéztem, és Miklós bá’-nak örökké hálás leszek szókincsem korai gyarapodása miatt (állítólag meg is állt azon a szinten, de hát rosszakarói mindenkinek vannak, ne dőljünk be ennek a szóbeszédnek, pletykának, mendemondának, fecsegésnek, pusmogásnak).
– … „Ssszevasssz!” … „Foglalj helyet!” A pontok itt egy jókora hatásszünetet jelentenek, jól át kell gondolni a magvas mondanivalót – tudja ezt jól kiváló frizőr urunk is. Mondanom sem kell, hogy a 0-80 éves korosztály minden tagja ugyanígy részesül a kedves, de megfontolt invitálásból.
Quick kapitány
„Beugrom Miklóshoz egy gyors menetre” – fut át az agyamon néha a gondolat, és valóban, őt nem fenyegeti efféle csúfság. Személyes rekordom 8 perc, természetesen várakozás nélkül. Hölgyek, urak! Hol találhatunk ehhez fogható minőségi munkát és gyorsaságot? Hajas, Zsidró elbújhat, éljen sokáig, Miklós bá’!
Hozzászólások
Legendás alakok, I. rész: Miklós bá’, a hajszobrász — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>