Aki már eleve a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdte meg tanulmányait, talán nem is tudja, hogy ha annak idején (90-es éves eleje-közepe) a diákok szavazatait is figyelembe veszik, ma Bek Pál lenne a suli névadója.

No, nem mintha annyira felzaklatott volna ez minket, hűséges Bek Pál szavazókat – a másik, jóval karcsúbb tábor szerint Bek Pál-droidokat, hiszen csak pár éve volt hellyel-közzel demokrácia Magyarországon.

Illusztris személyek

A tanárokon kívül még számos dolgozója akad egy iskolának, és – noha pedellusunk már sajnos nem volt – meg is találtuk azokat a személyeket, akiket ki lehetett figurázni. Ilyen volt a gondnok, akitől nem átallottunk ellopni a seprűjét, vagy a fűtő bácsi, aki erősen emlékeztetett Columbo hadnagyra.

A takarító nénikkel gyakran álltunk hadban, hiszen kinek volt türelme megvárni, míg megszárad az a nyamvadt padló? Szóval morcosságukért cserébe elneveztük őket nevezetes tisztítószerekről, általuk gyakran használt eszközökről. Így született meg Seprűfej, Ultra Daisy és Hyppolit.

Tanárok

A tanári kar is bővelkedett legendás személyekben, gondolhatnak most most kortársaim a “Kásáné” fogalomra. Ha rosszaságon kaptak, hamar az igazgatóiban találtad magad. Rettegett igazgatónk férje tökéletes ellenpólusa volt az asszonynak. Sokszor baromi hosszú volt az ebédlő előtti sor, és “Kásatanárbácsi” mintegy unaloműzésként elszórakoztatott minket roppant testi erejével. Akkoriban nem akadt olyan fiúgyermek, akit legalább egyszer ne emelt volna fel Sanyi bácsi a grabancánál fogva, vagy ne szorította volna meg a kezét istenesen, míg már lilulni nem kezdett a srác feje.

A testnevelő tanárok között mai napig Foci Laci bácsi örvend legnagyobb népszerűségnek. Az én szívembe akkor lopta be magát, amikor osztályunk legstréberebb kislányát fegyelmezni merészelte, mire az elkezdett bömbölni – a fiúk pedig pukkadozni a nevetéstől. Másik vicces eset: iskolatársunkat érzékeny helyen találták el labdával, de ő meg se rezdült. Tanár úr reakciója: “Biztos nincs is ott neki semmi.” A sikeres futballedzői tevékenységéhez pedig innen is gratulálok, Laci bá’!

Már egy korábbi postban megemlékeztem kedvenc technika tanáromról, aki szintén a László névre hallgat. Amellett, hogy a trágyafajtákat sem közreműködése előtt, sem utána nem tanultuk ilyen részletesen, a legtöbb hasznos dolgot tőle tanultuk meg. Ő ismertette meg velünk a káposztában fogható Danubius rádió (ma már Class Fm) tudományát. Legalábbis elméletben. Igen kritikus személyiség volt, nem igazán díjazta azt sem, ha rossz kölykök kerékpárjának (tanyabájkjának) gumiját viccesen kiszúrták…

Testi fenyítés

Felső tagozatra már annyira nem volt jellemző a tanárok által alkalmazott testi fenyítés. Egy-egy kemény fedelű könyv néha még landolt a fejünkön, de semmi komoly. Nem úgy, mint kisiskolás éveink alatt, ahol bizony bevett szokás volt – elsősorban a napközisek voltak a szenvedői.

A ma ismét divatos kokin kívül gyakran kaptunk vonalzóval ránk mért tenyerest vagy körmöst – igaz, kedves Juliska és Zsófika néni? Rajtuk is túltett egy bizonyos Papp Miklósné és Nagy Mátyásné, akik valószínűleg saját magánéleti kudarcaikat (nem akarok vulgáris lenni, ezért nem írom azt, hogy **szatlanságukat) vetítették ki szerencsétlen kölykökre. Nem mondom, hogy nem akadt, aki nem érdemelte meg, de a normális tanárok közül messze kilógtak, nem pozitív irányban.

Extra: Téglási Általános Iskola, értelmező szótár

Ködvágó gatya: 70-es évek divatját követő földrajz-testnevelés szakos tanárnő trapéznadrágja

Hátsó udvar: átmenni tilos

Park az iskola mellett: kimenni tilos

Uzsonna: tízórai

Tízórai: lsd. fentebb

Szögezés: a betonkockák között játszott, csak Tégláson ismeretes labdajáték

Suli diszkó: zsíroskenyér+tea, majd beszüntetés külsős suhancok randalírozása miatt

“Hááá” “Mmmm” “Hááá”: Énektanár bácsi (!) izzítja a hangvillát