Azt nem állítom, hogy városunknak saját dialektusa lenne, de a lakosság jelentős része – köztük jómagam is – ha csak teheti, ápolja még az őseinkről ránk ragadt szabolcsi-hajdúsági keverék tájszólást.

Nem helybéli ismerősöm igencsak furcsán nézett, amikor címben elhangzott mondat elhagyta a számat. Szó se róla, igaza volt. A “jösztök” helyen “jöttök” lenne, és a “nálunk” helyhatározót is illene “hozzánk”-ra cserélni. De nekünk ez így jó, még ha kétségkívül helytelen is. Hasonló a helyzet a “megyek mamánál” kifejezéssel is. Már ott vagyok, és sétálok a házában?

A téglási beszéd jellegzetességei

Ahogy tapasztalom, kisvárosunk lakói előszeretettel nyomják meg a t betűket, és szívesen íznek, pl.: szíp, ík, nízem, tíszta. Gyakran teszünk plusz magánhangzót szavainkba, pl.: jaó, réites. Idehaza én is szívesen használom ezeket, de egy tárgyaláson (divatos tájszólással: meetingen) már nem merném.

Régies elemek is szép számmal fordulnak elő tájszólásunkban. Ha valami elfogy itthon, kénytelenek vagyunk elmenni a bótba. Legjobb, ha Mónárékhoz látogatsz el, akik történetesen zőcsígesek. (Vótak valamikor.)

Rengeteg olyan szót is hallani, melyek feltételezhetően szájhagyomány útján terjedtek, és az ezt használó személy talán soha nem is látta ezeket leírva. Így fordulhat elő még napjainkban is, hogy az ólomzárat következetesen “blomba” névvel illetik sokan (természetesen plomba a helyes, mivel az ólom (Pl) latin neve Plumbum). A milliméterből gyakran lesz “miniméter”, ami bár aranyos, nem derül ki, hogy a méternek hanyadrésze (milli=ezred), csak sejthetjük, hogy nagyon kicsi.

Ki vett már nyáron szandát? Természetesen nem a Cserhát hegység 529 méter magas csúcsáról van szó, hanem a könnyű, jól szellőző lábbeliről. Ha sok eső esett, bizony jól jön egy “telepjáró”, ha kirándulni szeretnénk a környéken. Mifelénk minden traktor zetor, még a John Deere is. Ha baromfiudvar közelében jártunk, sokunkat figyelmeztettek így: “Be ne menj, mert megcsíp a kópé” (esetleg: káópé, vagyis a kokas, ööö, kakas).

“Szedjetek körtit, van bűvön” – kínálják szívélyesen, akik gyümölcstermesztéssel, és ennek egyenes következményeként pálinka(pájinka)főzéssel is foglalkoznak. A régi lomokat szívesen tároljuk a “padon” – ez nálunk nem ülőalkalmatosságot jelent, hanem padlást. Az utcai vezetékeket pedig villanypózMák kötik össze.

Neked milyen tapasztalataid vannak a helyi beszéddel kapcsolatban? Írd meg kommentben, ha még ki tudod egészíteni valamilyen érdekes szóval, szóhasználattal, oszt én meg örülök majd neki.