Téglás hajlott korú (30-on felüli) lakosai számára kötelezővé tették a tüdőszűrésen való részvételt. Sajnos e bejegyzés szerzője is ebbe a korosztályba sorolhatja magát, így nem volt más választásom, mint rászánni egy délelőttöt, és ellátogatni a vasútállomás melletti rendezvényterembe. Vagyis hittem én, hogy oda. „Ja, hogy szűrőbusz van… Na, itt sem végzek dél előtt.”

Csendben, sorsomba beletörődve vegyültem el a tömegben, mosolyogtam a tülekedőkön, és még néhány vicces párbeszédet, beszólást is elcsíptem:

„-Hun kell leadni a pappírt? Itten?”

„-Ezt még nem mutassa ki ja röggen” – még egy utolsó szál cigit el kellett szívni gyorsan

„Mék? Mék?” – néhányan rettenetesen élvezték, hogy a név szerinti szólítás vicces burleszkbe fulladt, ha legalább két Kiss László vagy Tóth Sándor is megindult a busz felé.

„Álljanak hátrébb az ajtaótúl”, satöbbi. Örömmel nyugtázhattam, hogy a korábban már kivesézett téglási beszéd nincs kihalófélben.

Még azt is megbocsátom, hogy a velem egyszerre beterelt földijeim egy nem elhanyagolható része – szerintem – direkt kicseszésből nem használt aznap dezodort.

Milyen jogon?

Az viszont egyenesen felháborító volt, hogy városunk polgárai között akadt néhány, aki egyenlőbb volt az egyenlőknél, és SORON KÍVÜL BEMEHETETT! Nem bottal is csak nehézkesen közlekedő idős emberekről van itt szó, kérem. Volt egy néni, akire ráillett ez a jelző, de ő szépen kivárta sorát.

Nem, ezek a pofátlan emberek még csak nem is tolakodtak. Mosolyogva várták, hogy az asszisztens régi ismerősként üdvözölve, az érkezési sorrendre fittyet hányva behívja őket. Ha valaki tud erre vonatkozó jogszabályt, ne tartsa magában. De valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az érkezés sorrendjét csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, ha sürgős esettel állunk szemben. Bár az is lehet, hogy van valami vízér, vagy azbesztbánya a Kossuth és Pozsár Gyula utcák kereszteződésében, esetleg mindenki erős dohányos, és súlyos COPD-ben szenved.