Május elseje Tégláson igazából április 30-án kezdődik, a susogó lombok éjjelével. Szó sincs arról, hogy ilyenkor mindig vihar tombolna, ez a hang ugyanis a fák koronái és a talaj súrlódása során keletkezik. Mert mit tesz ilyenkor a derék téglási ifjak legjava? Májusfát állít a kis mátkája ablaka alá.

Fát csak úgy nem lehet kivágni akárhonnan, ezért ezen az éjszakán elvileg megerősített polgárőri és rendőrségi jelenlét figyelhető meg városunk utcáin, és a környező erdős területek közelében is. Legalábbis az én időmben még így volt, de sanszos, hogy azóta nem nagyon változott ez a gyakorlat. Bár az utcákon nagy a jövés-menés, emitt egy akác, amott egy nyárfa…, de még nem hallottam olyanról, hogy valakit ezért megbüntettek volna.

Ezt viszont igen, a saját fülemmel: „Gyerekíííík! Há’ micsinyáltok? Ezt a kis ványadt fát sikerült kicsapnotok? Há’ ne innen vágjatok, hanem amonnan, ni! Amoda van a szebbje!”

Szóval a májusfa állítás megtűrt, kedves szokás errefelé, és senki nem fogja emiatt előzetesben tölteni az éjszakát, ha csak nem a városközpontban akar erdőt (parkot) irtani, vagy teherautóval hordja haza a szíp szál fákat.

Másnap

Az egyszeri legény a faállítás közben elfogyasztott védőitaloktól kábultan támolyog haza, de tudja, hogy másnap nem aludhat sokáig, mert 8:30-9:30 körül kezdődik a Kispályás Labdarúgó Bajnokság. Irány a fodbalpálya. Színvonalas kis meccseket láthatunk, az alábbi csapatok részvételével:

Szeressük a Fodbaltot FC. 40-50 év közötti, egykori Hajdú Vasas játékosok. Általában ők nyernek, a szurkolósereg szotyizósabb szegmensének hathatós támogatásával.

Ificsapat kispad. Éjjeli faállítás miatt megfáradt helyi focisták (a jobbak majd csak délután játszanak Affalterbach, vagy Földes ifjai ellen). Még a legbénább csapattal is képesek ikszelni.

1-es számú ”hajdúhadházi” csapat. Sose voltam még a hadházi majálison, de elég silány programsorozat lehet, ha a város színe (-java) inkább egész nap Tégláson lebzsel. Egész korrekt csapat, látszik rajtuk az összeszokottság.

2-es számú „hajdúhadházi” csapat. Tagjai azok, akik nem fértek be az 1-es számú hadházi csapatba.

Mire a meccseknek vége, befut a Trapp-parti élmezőnye. Vagyis futna, mert sajnos az idei programkiírásban nem látom, de már nem is volt olyan jó, mint a 90-es években, amikor még Hadház központjából rajtoltunk. Van helyette mobiltelefon dobáló verseny. Súlyemelő bemutató/verseny sem igen lesz – ami még érdekelt, ha a „pályára” tévedtem fiatalabb éveimben.

Szervusz, itt a Dáridó!

Estig különösebb említésre méltó esemény nem történik, így némi otthon való döglés következik, majd az egyszeri téglási legény este újra csak a „színes, nyüzsgő majálisi forgatag” közepén találja magát, miközben a bitumen pálya felé sandít. Bizony, már hangolnak a zenészek, és hamarosan kezdődik a hajnalig tartó dínom-dánom.

Bár korábban volt próbálkozás arra, hogy egy fokkal igényesebb zenét etessenek fel a kicsődült tömeggel, sajnos nagyon rossz vége lett. Törött csontok, látlelet, rendőrség. Így maradt a jól bevált mulatós zene. Tavaly Solymos Tóninak örülhettünk, idén pedig egy bizonyos Bodnár Attila Vándorzenész (nem a Pap Rita-féle) zaklatott és önmarcangoló, belső vívódástól fűtött, allegórikus költeményei fognak elhangzani megzenésítve. Tényleg, milyen a nemvándor zenész? A lakásában koncertezik, és a közönség turnézik el hozzá?

Na, jössz ma fel a pályára?