Téglástól Angliáig – István tapasztalatai
Dolgos magyar fiatalok százezrei hagyták már el ezt a lassan tényleg egy ganéjdombra hasonlító valamit, amit úgy hívnak: Magyarország. (Magyar Köztársaság helyett, amit pár éve annyira fontos volt megváltoztatni, hogy energia már nem maradt az értelmesebb dolgokra.)
Az országosan jellemző kivándorlási hullám szűkebb környezetünkben is észlelhető. Új sorozatunkban rendszeresen bemutatunk egy-egy bátor földinket, aki megunta azt, hogy kiszámítható jövő és létbiztonság nélkül tengődik egyik minimálbéres állástól a másikig.
Nem lesz mindenki beazonosítható, de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha te is hasonló életutat tervezel, egy kicsit képben legyél a kinti lét előnyeivel és buktatóival kapcsolatban.
Interjúalanyunk, István 25 éves téglási srác, több százezer kortársához hasonlóan Nagy-Britanniát (mert ez az ország neve, Anglia csak egy része neki) választotta.
– Mi a végzettséged?
„Jóvana’ bótos leszel” – nyugtázták elégedetten szüleim, amikor közeledett a pályaválasztás réme. Az autószerelő hamar lerokkan, a szakácsot meg csak ugráltatják a konyhán.
Így lett belőlem élelmiszer-és vegyiáru-kereskedő, mellé van egy érettségim is.
– Mire volt ez elég a környék munkaerőpiacán?
4 évet és 10 hónapot húztam le egy üdítőital nagykernél, ahol finoman szólva nem voltak ideálisak a munkakörülmények.
– És ebből eleged lett…
Ettől a munkahelytől egyszerűen nem tudtam megszabadulni. Ami elképzelhető volt számomra, mindent megpróbáltam. Rohad ez a rendszer, és olyan szinten nemtörődöm emberek vannak mindenhol-legfelül, hogy az egész világ rajtunk röhög.
Jelentkeztem például fogtechnikusnak. Nem találtam gyakorlati helyet (amiért nem kevés pénzt kellett volna fizetnem!), ugyanis annyi papírmunkával és ide-oda mászkálással jár egy tanuló, hogy inkább nem kell nekik a pénzem.
Sok más dologgal próbálkoztam még, mindig ugyanaz lett a vége. Az elbaszott rendszer nem engedte… Alig vártam, hogy a barátnőm befejezze a középiskolát, és eltakarodhassunk. Számoltam a napokat.
Tudtam volna jobb munkát kevesebb fizetésért, és akkor 30 éves koromban hitelképes lettem volna. Vehettünk volna egy nagyon kicsi, nagyon szar házat a barátnőmmel, 20 év futamidőre. Most ott tartok, hogy 2-3 év alatt teljesen rendbe tett házam lehet jó környéken, hitelmentesen.
– Téglás és környéke mennyire jelent életképes perspektívát egy fiatal számára?
Szeretem Téglást. Csendes, tiszta. Semmi extra. Ha a végtelenségig leegyszerűsített ember vagy, mint pl. 10:40-es Sanyi, akkor nagyon is jól tudsz boldogulni. Persze ha a családi fészekből nem akarsz kirepülni.
Tégláshoz még Hajdúnánást és Újfehértót tudnám hasonlítani. A többi környező település siralmas.
Szóval inkább járnék be Nyíregyházára vagy Debrecenbe dolgozni, minthogy egyikbe is átköltözzek.
– Áruld el végre, mit csinálsz most odakint?
Londonban kezdtünk, jelenleg szakács vagyok egy vidéki szállodában, de konyhai kisegítőként vagyok bejelentve és annak megfelelő fizetést is kapok. A barátnőm takarít. Szerencsére egy helyen dolgozhatunk.
Sajnos itt is sok kiskapu van, amit a munkáltatók nagy erőszeretettel ki is használnak.Hát nekem még így is jobb, mint otthon!
A londoni időszak alatt összesen egy angolt sikerült megismernem, a többi mind külföldi volt. Most Anglia déli részén élünk. Itt sincs hiány bevándorlókból, viszont ők már egy fokkal értelmesebbek, ugyanis angolokkal kell együtt dolgozni, akik elvárják, hogy valamilyen szinten azért mégiscsak gügyögd a nyelvüket.
A munkahelyemen van nepáli, vietnami, thaiföldi, német(!), svéd(!), spanyol, olasz, bolgár, román meg még a jó ég tudja, milyen náció képviselője. Természetesen rengeteg kinti magyarral megismerkedtem már, és egyet sem tudok mondani, aki azért van kint, mert anyagilag bajban volt otthon.
– Hogyan vélekednek ott rólunk, magyarokról?
Az angolok szeretik a magyarokat, mert nem sokat kérdezősködnek, csak dolgoznak, mint egy állat.
Minden más nemzetiségű kifejezetten utál és kerül minket. Ugyanis köztudott, hogy irigyek vagyunk, mindenki másnál feljebbvalónak hisszük magunkat…
– Hogy állsz az angol nyelvvel?
Nem túl jól. Német nyelvet tanultam. Annyit tudok, amennyi eddig rám ragadt. Szándékomban áll megtanulni. Úgy érzem sok évembe kerül, de sikerülni fog!
Láttam olyat is, aki kijelentette ő igenis tudja a nyelvet, és az első alkalommal csúnyán beégett. Ahány ember, annyi fajta angol. Minden egyes emberrel újra és újra kell értelmeznek az eddig megszerzett nyelvtudást. Vannak, akik 6 éve élnek kint, és egy szót sem tudnak angolul.
– Tervezitek-e, hogy hazatértek?
Minden egyes nap azért dolgozunk, hogy hazamehessünk. Nem ide születtünk, nem ez a hazánk.
