2016 áprilisa óta már nincs saját okmányirodája Téglásnak, és amolyan nosztalgikus „hajdúhadháztéglási” módra át kell járnunk Hadházra ügyet intézni, ha nem akarunk még messzebb utazni.

Ez az üzenet fogadja városunk honlapján a látogatókat, indoklás nincs:

Kérdezné az egyszeri tévénéző: „De miééért?” Na, ahhoz semmi közöd, takarodj át Hadházra.

Így is tettünk sokan, mindkét település lakóit szívatva a lassabb ügyintézéssel. Legalábbis nekem elég hosszúnak tűnt, mikor egy délután, tehát nem csúcsidőben egy órát vártam, hogy kérvényezhessem egy lejáró okmányom meghosszabbítását.

Sorbanállás, és nem sorbanülés

Bizony, hiába fárasztó, az ülőhelyek dacára a hadházi irodában muszáj állni, mert különben

nem látod, hogy mikor következik a te sorszámod.

Olyan elmebeteg módon lett kialakítva a hivatal, hogy a kijelző BENT van, az ügyintézőknél, és csak akkor látjuk, ha a nyitott ajtón befelé nézünk.

Ezt pedig csak a folyosó egy viszonylag keskeny sávjából lehet megtenni, ha például ide oldalra leülünk, már nem látható, hogy hányas számú ügyfél következik:

Tojtak magasról a népre, hisz még mindig él a régi beidegződés: mi vagyunk a hivatalért, és nem ő értünk. Egy gyengénlátó esetében még nagyobb szívás ez. A biztonsági őr viszont nagyon készséges, és az idősebb, lassabb reakcióidjű embereknek szól, ha ők következnek – csakúgy, mint a fél- vagy teljesen analfabéta helyi lakosok egy csoportjának, akiknek sokszor 2-3-szor sem elég felvillantani a sorszámukat, csak néznek bambán tovább.

Van egy jó hír: épp akkor mérték fel, hogy mekkora italautomata lenne ideális a folyosóra. Tehát hamarosan vehetünk méregdrága üdítőt vagy kávét, ha már tele van a tökünk az egésszel.