Történetünk a 90-es évek elején kezdődik, ekkor létesült Téglás első, valóban diszkónak nevezhető szórakozóhelye, mely az igen félelmetes King Kong névre kereszteltetett. Ámbár gyakran csak “A Majom” néven emlegettük az idősebbek számára csak “Tuncsik-diszkó”-ként ismert helyet. A jelzős szerkezet természetesen a tulajdonos nevére utal.

Frissítés: a téglási diszkó (pardon, “discó”) 2018. december 22-én újra megnyitja kapuit, ezúttal King Club néven!

Visszaemlékezés, még 2011-ből:

Az azóta már számtalanszor átfestett falakon őserdei jelenetek ábrázolták -akarva akaratlanul is kissé metaforikusan – a diszkó arculatát, melynek kialakításában partner volt az akkori vendégsereg is. Mert kik is jártak akkoriban a King Kong-ba?

Végzős nyolcadikosok: jellemzően az évzárót követő szombat estén duzzasztották fel a létszámot, bár legtöbbjüknek maximum éjfélre haza kellett mennie – ez a hagyomány ma is él, szóval Tégláson egyfajta beavatási szertartás ez. Ha elballagtál az általános iskolából, elég érett vagy már ahhoz, hogy elmenj a diszkóba. Véleményes a dolog, de ugyan, melyikőnk nem használta/használja majd ki az ingyen belépő adta lehetőségeket?…

Helyi suttyók: ruházatukról könnyen felismerhető egyedek. Szinte egyenfelszerelésnek tekinthető esetükben a susogós (be)melegítő, a kötött és kinyúlt pulóver, valamint a szigorú arc, és napszámos munkától megedzett szikár test. Ritkán merészkednek a tánctérre, többnyire egy sört szorongatva bámulják vágyakozva a legkurvásabb öltözéket viselő lányt. Noha tudják, nincs esélyük nála.

Helyi vagányok: itteni viszonylatban “nagyvérű” autókkal érkeznek, pl: 10 éves BMW-vel, vagy 15 éves Mercedesszel. Jellemző rájuk az ékszerek szeretete is, ez legtöbbször nyaklánc, vagy pecsétgyűrű formájában materializálódik. A suttyóknál veszélyesebb fajta, mivel előszeretettel mutatják meg, ki az úr a házban. Klasszikus mondataik a “-Mit nízel?”; “Rálíptél a lábomra, gyere játsszuk le kint!”; “Ráníztél a csajomra? Gyere, játsszuk le kint”.

Szomszéd falubéli vagányok: leginkább Bökönyből jártak át ezek a népek. Jellemző vonásuk a helyieknél is parasztabb mentalitás, mely igen gyakran szült konfliktust. Normális ember ilyenkor csak hátradől, hadd aprítsák egymást. “No, és ők neveznek minket “sínentúliaknak”, mikor vasútállomása csak Téglásnak van” – morfondírozott ezen az egyszeri téglási ember.

Ribancok: helyi és nem helyi, idős és fiatal egyaránt volt közöttük, sok közös tulajdonságuk közül kiemelhető két végletes:

– szűzkurvák: “teszem a szépet egyszerre akár egy tucat fiúnak is, de az utolsó pillanatban megfutamodok” felfogású lányok. A helyi vagányoknak néha azért behódoltak.

– mindenbe’ benne vagyok lányok: nem nagyon kell ragozni, letaposott kukoricaszárak, diszkó kerítésére poénból felaggatott, elkötött használt óvszerek jelezték hűlt helyüket.

Ez volt tehát a hőskor. Azóta valamelyest változott a vendégek palettája, elsősorban az átlagéletkor csökkent le. 20 évesnél idősebb fejjel gyakran érezheti magát öregnek az ember. Legutóbbi látogatásom alkalmával (2011 tavaszán) 28 éves volt a legidősebb tag.

Egy dologban sanszos, hogy diszkónk rekorder: nemigen van hazánkban olyan szórakozóhely, ami ennyiszer váltott volna nevet. Kezdődött ugye a King Konggal, amiből lett Club4 V.I.P, ezt követően Club4 -nak, később Papaya-nak, majd Heaven Music Club-nak neveztük a helyet. A közelmúltban egy darabig Black Code néven működött, ma pedig egyszerűen csak a C4 névre hallgat.

Nosztalgia gyanánt összeállítottam egy tracklistát a 90-es évek jellemzően itt játszott slágereiből:

1. Daze – Superhero Lover
2. Shygys – Hello
3. Ámokfutók – Meghalok, ha hozzám érsz
4. Mr. Rick – Zárjon be a gyár
5. DJ Bobo – There’s a party
6. Ganxsta Zolee és a Kartel – Bumm a fejbe!
7. Scooter – Back in the UK
8. Dana International – Diva
9. Regina – Day by day
10. Space Frog – Follow me