Ó, az a mesés Balatonszéplak, “beutalóval”, két hétig. A SZOT-korszak csodája.

Ma már csak emlék az efféle hosszú nyaralás, de a rendszerváltás előtt még jóval lassabban csordogált az élet, meg aztán külföldre sem volt annyira egyszerű eljutni, így maradt nekük a “magyar tenger”.

A Hajdúsági Iparművek dolgozói közül talán nem is volt olyan, aki legalább egyszer ne vette volna igénybe családjával e remek pihenési lehetőséget a Siófokhoz tartozó Balatonszéplakon, az Ezüstpart közvetlen szomszédságában.

A valódi szocreál üdülő még a 90-es években is működött. Emeletes ágyaival, üzemi konyhás ebédlőjével, műanyag poharas, cukros reggeli teájával, zsíros felvágottjaival/dzsemjeivel nem hasonlított a mai luxusszállodákra, de valahogy mégis szerethető volt. Sportolási lehetőség is adódott – volt egy pingpongasztal, és a délutáni csendes pihenő után jó kis meccseket vívtunk körülötte.

Jóságos gondnokaink, Micu bácsi és Muci néni felügyelete mellett hamar elröpült ez az 1-2 hét.

Meglepő, de az üdülőt még nem bontották el teljesen. A Rózsa utcai telket szinte átláthatatlan kerítés veszi körbe, de kedves olvasónknak sikerült lefotóznia, mi maradt az épületből: