Téglás többé már nem a nyugalom szigete. Sejtettük ezt, amikor hivatalossá vált az önkormányzati választás végeredménye, most pedig kemény gyomrost kaptak azok, akik azt hitték, ide nem gyűrűzik be a pártpolitika, és annak összes hozománya.A sztori, ugye sokak számára ismert: egy tavaly még független jelöltként induló, majd a szavazópolgároktól bizalmat kapó önkormányzati képviselő átállt a fideszes polgármester oldalára, jutalmul megszavazhatta saját magát alpolgármesternek (az ő szavazatával volt meg a többség).

Cserébe megaláztak egy köztiszteletben álló, és városszerte népszerű asszonyt. Elmondása szerint azért, mert nem mindig értett egyet a polgármesterrel (talán nem is azért szavazták oda be, hogy bólogató jánosként funkcionáljon).

Erzsikében volt annyi tartás, hogy – bár jelezte, méltatlannak érzi, ahogyan elbántak vele – sok sikert kívánt a helyébe lépő Kolompárnak és a polgármesternek is. Nem sokan lennének képesek ilyesmire, hát, le a kalappal…

:
No, de ami motoszkál most sok téglási fejben: kinek a szégyene ez, hogyan, s miért jutottunk idáig?

Talán a polgármesteré? Ugyan… ilyesmi gyakran előfordul olyan településeken, ahol a pártérdek az első. Erre lehetett is számítani.

A 180 ezer forintos tiszteletdíjért átálló exfüggetlen képviselőé? Langyos.

Emlékezzünk inkább vissza, hogy tavaly hányan méltóztattak felemelni a hátsójukat (vagy igényeltek mozgóurnát), és vettek részt tevékenyen a város sorsát legalább 5 évre eldöntő választáson. A választásra jogosultaknak alig több mint a fele “ért rá” azon az októberi vasárnapon:

Az eredményt meg tudjuk: mindössze 30 szavazat döntött. Igaz, bekavart kissé Salamon Gergő ellenzéki jelölt is, aki az esélytelenség nyugalmával gyűjtött be 136 szavazatot a nemfideszesektől.

A friss történésekről Salamon is leírta véleményét:

Hát, ez van.